Labrador büntetésvégrehajtói intézet

[Vizió]

A labradori börtön, ha épp nem támadják. A nyíl jelzi merre is szoktak a rabok mászkálni, merre ismerik a járást.


A támadók, és kit mi jelez. Aki nem elégedett a jelével, pm nekem, leírja benne, vagy linkeli, hogy mi szeretne lenni és kicserélem a jelét.


A támadás eddigi állása. Ha nagy a változás, akkor körönként lesz egy ilyen kép

[Zack]

Az udvarfelé megyek mivel midnenki arra próbál távozni.. Az ajtó szélét megérintve.... kartonná válik... óóóóó yeah... Zack visszatért anyuci! Feltűröm a ruhám ujját és összecsapva a tenyerem megdörzsölöm egy kicsit. Megérintve a falat elkezdem az egészet porr tenni és ezzel egyre nagyobb helyet adok a raboknak.
- Mindenki Kifelé!
Parancsolom meg és felnézve látok egy vadmacskát befelé indulni. Nem teszem meg. Nem... zsaru vagyok és már így is bűnsegéd egy börtönlázadásban és rabszabadításban... nem... a francba! Ahogya macska beér követtem (ameddig bírom a tempóját) és hozzászólok.
- Nem tudom mit terveztek,d e kelleni fognak a képességeim!
A gumibotomból acél lesz példának és azzal verek magamnak utat az őrök közt nem ritkán valami hasztalan anyaggá mint gipsz alakítva a fegyverük és a ruhájuk. Mozogni nem lehet benne, nem elég kemény ütésre és kényelmetlen.

[Fonál]

Átrohan Ziráék után a falon ütötte lyukon, pisztolyal a kezében.
A két nõ mindenkit lerohan így nem sok dolga akad, és szerencsére problémája sem.
Lihegve zákózik fel hozzájuk. Épp egy csapatnyi rabba botlik akiken még rajta van a nyakörv.

~Itt az én idõm~

Behúzódik a fal mellé, és a mutató ujjából a már jól ismert energia kígyózik elõ.

-Oké figyelem, lehetõleg ne fészkelõdjetek oké!.-

Kiálltja majd odalép az elsõ emberhez és hatástalanítja a nyakörvet. Tudja hogy nem emgedheti meg magának a félelmet vagy a bizonytalanságot, csak teszi a dolgát és hatástalanítja a nyakörveket. Az öszeset amit elé tolnak.
Ez szerencsére nem emészt fel sok energiát...úgyis szükség lesz még rá.

[Ramis]

A rabok egy része az udvarra húzódik vissza, bent pedig továbbra is folyik a csépelés. Megérkezik a felmentő sereg. A vadmacska láttán félrehúzódnak, s néhány ember hitetlenkedve nézi, ahogy mutánsok küzdenek az őrökkel... az ő szabadságukért.
Páran bizalmatlanul méregetik Josh-t, mások cinkos, vagy örömteli mosollyal tűrik, hogy a fiú kezébe kerüljön az életük, de olyan is van, aki türelmetlenül várja, hogy a srác végezzen, és megszabaduljon végre attól az átoktól. Egyelőre mindenki ép bőrrel ússza meg az akciót, de Fonál nem az összes rabot próbálta megszabadítani egyszerre, ahhoz azért kicsit talán sokan vannak...
A verekedésbe, amíg van férőhely, és nem egymást kezdik ütni, be-be csatlakoznak újak is, kiélve az elfojtott agressziót a sérelmeikért. Mások csak a hecc kedvéért. De még így is többen vannak, akik inkább a háttérbe húzódnak, és várják, hogy megoldják a többiek, hogy kiszabadítsák őket, hogy irányítást kapjanak. Érvényesítve ezzel a csorda elvét.

[Vizió]

A neve Kyle Midsen, harminckilenc éves. Sose akart mást, csak egy nyugodt állást, feleséget és gyerekeket. De az élet adott valamit, ami sokkal izgalmasabb volt. Felajánlották neki, hogy a legfontosabb intézményben őrizheti a rabokat, s ő lehet az, aki a söpredéket távol tarthatja a rendes, becsületes társadalomtól. Ebben a szellemben jött ma ide. Az első munkanap, pontosabban éjszaka. Esti műszak, amikor minden csendes, a levegő illatos és sose történik semmi. Hiszen olyan hűvös és illatos a levegő, a világ jó és neki nagyon fontos dolga van. A nyomoroncok lassan bemennek, s valami kiabálás hallatszik, de a mellette posztoló a kérdésére csak vállat von. Semmi az egész. Csupán a szokásos esti lökdösődés... Ezek a barmok még arra sem képesek, hogy nyugodtan bemenjenek enni és takarodjanak a vackaikra. Undorító. A társa, nem emlékszik a nevére, de mintha Johnes lenne, vagy Jonas? Mindegy. Majd megtanulja, egy üveget nyújt felé. Jó ír whiskey lötyög a szögletes üvegben. A kedvence. Alaposan meghúzza a palackot, s az ital, mint egy forró fürdő felmelegíti. Könnyű éjszaka elé néznek. Fél órája volt már a toronyban, Jones szólt, hogy ébressze majd fel, ha van valami, ő alszik egyet, mert tegnap úgy megdöntötte az asszonyt, hogy a fal behorpadt, de neki most aludnia kell, mert nem bírja. Vigyorogva fordult a falon kívüli világ felé, s valami furcsát látott. A szemközti dombon, mintha tüzet csiholtak volna... Alig maradt egy másodperce cselekedni, de az épp elég volt. Valami ösztön a belsejében felébredt, s a testét a túlélés ösztöne átvetette a mellvéden és a falon belülre lökte, gondosan elkerülve az elektromos kerítést és a hegyes karókkal, szögesdróttal erősített falat. A torony egy szívdobbanásnyi idő múlva robbant apró darabokra, s a hirtelen légnyomásváltozás méterekre repítette, s a földhöz csapta a testét. A következő három robbanás teljesen megsüketíti. Biztos benne, hogy hallucinál, amikor egy hatalmas puma mellső mancsai landolnak mellette. Az ajkai mozognak, próbál mondani valamit, tenni valamit, csak megmozdulni, vagy bármit, de a hatalmas fogak a nyakába mélyednek. Szinte nem is érzi a fájdalmat, a sokk elveszi az érzést, az értelmet bármit. A szeme tágra nyílik, s amikor vissza zuhan, immár kitépett torokkal és eltörött nyakkal, már csak egyetlen halálhörgésre futja tőle. A tekintete megüvegesedik s a semmibe mered, a pupillái kitágulnak, s megjelenik benne a hatalmas puma képe, ahogy az épület felé rohan, s feltűnik egy indián lány, aki a kezei közül tűzzel borít be mindent. A neve Kyle Midsen, harminckilenc éves. Ma volt az első munkanapja.

A rabok nagy része az udvara megy, ahol Fonál egyesével megszabadítja az odalépőket a nyakörvtől. Polaris közben igyekszik megakadályozni a biztonsági reléket, hogy működésbe hozzák a vészrendszereket. A páros szépen halad, s egyre több rab lesz ténylegesen szabad. Zyra az ebédlőbe jutva csatlakozhat bele a harcba Zack oldalán, vagy épp ellene, ahogy épp a hiszti vele kapcsolatban összehozza. A másik oldalról, az őrök hátába támad Janice, aki egy Matthias nevű, gorilla fizikai jellemzőivel rendelkező férfi nyakára szorítja a kezében tartott nyakörvet. Az őr a nyakára szoruló blokkoló felé kap, eszét vesztett állapotában megpróbálja letépni magáról. A rendszer aktiválódik, s a férfi nyaktól felfelé elpárolog, vérrel, csontdarabkákkal és agyvelővel borítva be a közelben tartózkodókat. A döbbent csendben a teste akadálytalanul zuhan a földre Janice, a hatalmas sasquatch lábai elé. A nő elvigyorodik és kivillantja hatalmas agyarait.

- Köszönj szépen a Halálnak!

A következő pillanatban a hozzá legközelebb álló őr fejét fogja hatalmas mancséba és a sokkoló bot szúrásaival mit sem törődve egyszerűen megtekeri a férfi fejét, míg az hátrafelé nem áll. Az ernyedt és tehetetlen testet áthajítja az étkezőn, s az a falnak csapódik. Bruce és Lucien most érkezik meg az étkezőbe, s Pete szétlöki őket, hogy Janice nyomában a verekedés közepébe vesse magát. Az egyik sokkoló bot fém része csattan a fején, ő elesik és eltűnik a lábak alatt.

Semy messzebb jutott, mint Zyra, bár ezt valószínűleg annak köszönheti, hogy nem állt le verekedni az őrökkel, csupán a magatehetetleneket tette végleg veszélytelenné. Szembe szállingóznak a Z12 tagjai, s lassan egy lépcső aljába érkezik. Ha felmegy, ott az egyik nyitott ajtó mögött találkozhat a hely parancsnoki egyenruhájába bújt férfival, aki egy sörétes puskát szegez az ajtóra, de a lány megjelenésekor nem lő azonnal.

- Te meg ki a fene vagy vöröske?

[Lizard]

Ide-oda lépeget a hullák közt, hallja a csatazajt, de nem arra koncentrál. Aztán már szinte csak a folyosó kövén koppanó cipőjét hallja, annyira elhalkul minden, bár azért még, ha akarja hallja a verekedést. Eltávolodott a csapattól, egyedül kószál, és talál egy lépcsőt. A mellette elhaladó alakokkal csak addig törődik, míg meggyőzi magát, hogy nem ellenség. Csendben elmennek egymás mellett és kész. Felmegy az emeletre, mert hát miért ne? Na és persze hogy belesétál egy fegyverbe! Nem ő lenne. De sebaj, érezte, hogy nem fognak lőni. Időt kell nyernie, míg kitalálja, milyen manőverrel kerül ki a puska elől. Bár a sörétes csak közelre jó, ugye, de azért nem szeretné magából a söréteket szedegetni. Mondjuk, a közelre fogalomkörbe egyelőre ő is beletartozik, így nem kéne meggondolatlan lépést tennie.
~ Bezzeg ha én is úgy tudnék ugrálni mint... az a béka! ~
- Jó kérdés. Nem rab, arra rájött, gondolom. Most a kezeket fel rész következik, igaz? - Szép lassan, semmi hirtelen mozdulat. Felemeli a kezét a feje fölé. A farkával pedig készenlétben áll, hogy ha a férfi közel jön hozzá, akkor valahogy lefegyverezze. Az, hogy hova csap, mit fog meg, az attól függ, hogy mit ér el, és mit célszerű. Ha viszont távol marad a fickó, akkor... akkor gondolkodik egy hátra szaltón, és lépcsőguruláson. Inkább bánja pár bordája, meg a lábai, minthogy lelövesse magát. Míg felméri a helyzetét, beszéddel próbálja feltartani a parancsnok bácsit.
- Egyébként a nevemre kíváncsi? Az úgyse mondana semmit. Mit akar tudni? A kilétem tök mellékes. A miért vagyok itt kérdés talán jobb. Erre kószáltam. Tud róla gondolom, hogy banzai van lent. Nem érdemes lelőnie. Bár az ellenség soraiból jövök, de azért jó pénzért, például az életemért, bármit. - A csuklya a fején maradt, szóval nem lehet eldönteni, hogy mosolya ravasz, kedves, vagy inkább cinkos. Időhúzás, időhúzás...

[Méreg]

Amikor végre kitörhet, akkor nem is tétovázik. José is felkapja a saját nyakörvét, és szándékozik példáját követni Janice-nak. Ő is beleveti magát a verekedés kellős közepébe. Nincs gondja a fogásokkal, tanult ezt-azt, és most végre kamatoztatja is. Igyekszik megszerezni az általa megtámadott őr fegyverét. Talán az ereje már nem az igazi, hiszen egy hónap alatt őt is leamortizálták, de a dühe viszi előre, és az ad neki némi pluszt. Taktikája első körben a lefegyverzés, aztán a harcképtelenné tevés. Meg bónuszba a nyakörv, ha már két vállra tudja fektetni az őrt. Ha legalább egyet le tud gyűrni, akkor majd körbenéz, és megpróbál hátrébb húzódva tájékozódni, hogy akkor most mi is a helyzet, és ki kivel van. A felmentő sereget nem lesz nehéz felismernie, végül is... akin nincs egyenruha, az a jófiú, meg a narancssárgák, mint ő is. A többit ütni-vágni kell.
Ha már eljut addig, hogy körbenéz, akkor meg is próbál érdeklődni. Valakit keres, aki sokat tudónak látszik. Közben észreveszi, ahogy kihátrál a forgatagból, a szerencsétlenül járt Pete-et. Odaverekszi magát, és felsegíti, odébb rángatja a bunyó közepéből, feltéve ha hagyja magát, és ha már relatíve jobb helyen tudja, ott is hagyja. Kimegy az udvarra, mert bent nem talál senkit, akit használhatónak vél, vagy meg akarná zavarni. Odakint megpillantja a rabokat csoportosulni valakik körül. Na ők az emberei! Odafurakodik, ha tud, és a nőhöz, meg a sráchoz intézi szavait (Polaris és Fonál):
- Miben tudok hasznos lenni? Segíteni akarok! Mi a terv? - Kérdi komolyan, s ha kell akkor tömeget terel, vagy egyszerűen megy és még szétveri a maradék őr fejét. Bármit kérnek tőle, megteszi. Az ésszerűség határain belül, persze.

[Fonál]

Igyekszik gyorsan hatástalanítani a nyakörveket, már amennyire ez lehetséges, és meri.
Nem szeretné ha valaki miatta halna meg. Elég sok rab van még hátra de jól halad, és csak minimális energiát használt fel eddig.
Néha-néha felpillant hogy tudja mi is folyik körülötte. Ha történik valami időben tudjon reagálni rá.
Közben valaki őt kérdezi hogy mit tud segíteni. Nem mond semmit, nem akar semmi hülyeséget mondani.
Szemügyre veszi hogy van-e rajta nyakörv ha igen akkor hatástalanítja azt, majd visszafordul a többi maradék rab felé.
Remélhetőleg hamarabb végeznek minthogy robotőrőket vezényelnének ki, erősítésnek.

[Zyra]

Bent:

Zyra a rabok által nyitott úton át bevágódik az étkezőbe. Az őrök közül is kiválaszt egyet, egy magas, izmos alakot. Tudja, hogy ő a legveszélyesebb, s talán már el is késett, de azért a biztonság kedvéért kitépi a torkát és a karmait mélyeszti a testébe. Dupla manccsal ráugrik a fejére, remélve, hogy a nyaka eltörik. Gyakorlatilag szétmarcangolja a férfit. A vérével borítva változik női alakká, aki még mindig fogja a félholt férfit és Zack felé fordul. A szavait csak most fogja fel.

- Segíteni akarsz? - amennyire bírja felrántja a földről a tehetetlen testet és Zack felé löki. - Csinálj belőle szobrot! De olyat, ami nem telekommunikál az édes bucijával! - Az utolsó mondat alatt még keményen orrba vágja a férfit. - JAH! Elfelejtettem! Te használhatatlan vagy így! Takarodj kifelé! - Az utolsó mondatot már üvölti, de a vége morgássá válik, ahogy ismét puma lesz és nekiesik a földön fekvőnek. Ismét.

Firebird megérinti a puma hátát, jelezve, hogy átveszi a kínzást. Kezei között tűzcsóva formálódik és a férfi sikoltozó testét elborítja a lángtenger. Zyra vicsorogva figyeli és a segítségére igyekvő őröket hatástalanítja egy-egy jól irányzott csapással vagy harapással.

Kint:

Polaris felnéz José kérdésére, de egyenlőre csak vállat von.

- Várj egy kicsit! Teddy! - szól bele a szája elé húzott mikrofonba. - Van egy rab - kicsit kisimítja az egyenruhát, hogy lássa a rajta lévő nevet és számot. - Mauresh. Akad neki megfelelő feladat?

Teddy gyorsan konzultál a telepata sráccal, aki átfutja a listát. A válasz szinte azonnal megformálódik Polaris szeme előtt egy gondolatként. Ő bólint és José felé fordul.

- Vidd fel azokat, akik nem akarnak harcolni arra a dombra. Ha ott van Hood, nagydarab, vörös köpenyes, ő elvisz egy biztonságos helyre. Ott igyekezz megnyugtatni őket, ha tudod, a többiek ahogy szabadulnak mennek. Hé kölyök! - szól az egyik nyakörves után, aki fejét vesztve kezd rohanni a mutatott domb és a szabadság felé. - Josh! Hozd vissza! Hozd vissza mielőtt kiér! - sikítja, remélve hogy a társa lesz a gyorsabb és nem a srác, aki kifut a mezőből. Nincs áramellátás, de senki se tudhatja, hogy mennyire mélyen van beágyazva, elszeparálva a jelzőrendszer.

[Zack]

Szóval a Puma odadob valakit, hogy csináljak szobrot belőle majd fejbe vág és azt mondja hasztalan vagyok. Nem hittem volna, hogy ezt valaha is leírom...
"Hasztalan vagy." Ez a macska az egyik exem? Azok a nők szokták ilyen meggyőződéssel ezt mondani rólam. Nah mindegy. Vállat vonok és elkezdek kirohanni az épületből. Ha bárki az utamba áll az beton ruhában sétál tovább.
- Heló és köszi a jó beszélgetést!
Mondom hátra mielőtt kiérnék.

[Fonál]

Polaris éles kiabálására ijedten kiejti az éppen hatástalanított nyakörvet a kezéből, és néhány másodpercig csak a menekülő rabot nézi majd cselekszik.
Neki iramodik és futás közben maga elé emeli a kezeit. A szeme és a haja aranyszínben fürdik, ahogy energiát koncentrál a kezeibe. Öt-hat vékony de hosszú energia fonál kígyózik, nagy sebességgel és hanggal a menekülő rab után hogy gúzsba kösse őt és visszarántsa.
Muszáj volt sok energiát felhasználnia hogy elég hosszúra csinálja, de valószínű hogy ha sikerül elkapnia akkor enyhe égési sérüléseket fog szenvedni a fickó.
Nem tudja miért kell meg állítania de Polaris zaklatott hangjából, arra a nyilvánvaló következtetésre jut, hogy elég fontos hogy időben megakadályozza a menekülésben a rabot.

[Méreg]

A fiú nem foglalkozik vele túlzottan. Mivel sokkal fontosabb dolga van, illetve, ahogy elnézi, talán nem is tud ő olyan sokat. Ellenben a nő feladatot ad neki, amit komoly arccal és egy határozott bólintással vesz tudomásul. Már éppen összeszedné a hangerejét, hogy összeterelje a csapatot, mikor egy fiatal túl szeles, és meggondolatlan lépést tesz. Fut... fut, és túl messze. Nyakörvvel.
- Hé, állj meg! - Kiált ő is utána, szinte egyszerre Polaris-sal, hiszen ő is pontosan olyan jól tudja, mit jelent ez, mint a nő. Mekkora veszélyt. Ő is utána iramodik, hátha gyorsabban fut, mint a srác, bár az energiafonalaival nem tud versenyezni, így lelassít, és figyel. Várja, és reméli, hogy sikerül majd visszarángatni a kölyköt időben.
Addig nem is mozdul, míg nem tudja biztonságban azt az eszementet.

[Ramis]

A még bent lévő rabok egy része kissé bizalmatlanul néz a rájuk parancsoló ismeretlen rabtársukra, de azért egy részük engedelmesen kisétál. Ellenben a verekedők rá se hederítenek.
A puma-nő véres marcangolása, és a sasquatch brutális kivégzése néhány keménykedő rabot elrettent, és ők inkább feladva az egész verést, látva, hogy ők már nem kellenek ide, fogják magukat és kimennek. Néhányukon még van nyakörv, Josh nagy örömére...
Polaris és José kiabálását nem hallja már meg a fiú, aki megérezte a szabadság szelét, és elvesztette józan eszét, ítélőképességével együtt. Fut, boldogan mosolyogva, örömkiáltásokkal, mit sem törődve a nyakán lévő veszéllyel. Fonál energiaszálai körbeölelik, de már késő. A feje egyszerűen lerobban a nyakáról, véresen fröccsenve, s Fonál már csak az élettelen testet rántja vissza magához. Elkésett.
Mindenki megdöbben, megriad, elszörnyed. Két fiatal lány el is sírja magát, valami nevet suttogva, kezüket a szájuk elé emelve. Ismerték a srácot, az öccsük volt. Ezek után már senki sem fog pattogni, de akad egy-két alak, aki hisztériában tör ki, mikor Josh hozzá akar érni a nyakörvéhez, hogy leszedje, és veszettül tiltakozik, mondván, hogy ő nem akar meghalni. Velük még egy kis gond lesz.
A többiek megrendülve néznek José-ra, és várják, hogy akkor most mennek, vagy sem. Hiszen jó páran hallották, amit Polaris mondott neki, és vannak sokan, akik menni is akarnak a dombra. A legtöbbjük.

[Fonál]

-Sike....-
A szó másik felét már képtelen kinyögni, a rab feje egyszerűen elpárlog mintha soha nem is létezett volna. Csak az élettelen testet rántja vissza. Az puffan egyet a földön és nem mozdul többet. Megszünteti az energiaszálakat és mintha misem történt volna visszafordul a többiek felé. De az arcán látszik hogy ez koránt sincs így, de tudja ha most elengedi magát képtelen lesz kiszabadítani a többieket.

-Gyerünk, azért jöttünk hogy kiszabadítsunk titeket, és ahhoz le kell szednem a nyakörvet....de az sem baj ha nem vagytok hajlandóak rá. Akkor maradtok itt és végigszenvedhetitek azt a folyamatot ahogy Magneto bérencei megpróbálnak minden információt kipréselni az elmétekből, a szökésről. Nem hiszem hogy kellemes élmény lehet.-

Hangja néha meg-meg remeg, de erővel kényszeríti magát hogy nyugodt maradjon már amennyire képes most erre. Közelebb lép a rabokhoz és újra a nyakörvek hatástalanításához lát, márha van aki hajlandó rá.

[Vizió]

Ebédlő és folyosók:

Az őrök teljesen ledöbbennek a megjelenő vadállaton. Egyikük se tudta, hogy Janice sasquatch így a hatalmas test gyilkos belépője tökéletesen letolt gatyával fogadta a bandát. Főleg akkor döbbennek meg, amikor a másik oldalról is megjelenik egy hatalmas puma. A legdurvább érzés akkor keríti őket hatalmába amikor a puma szabályosan kivégzi, megkínozza a társukat, de a rabok, azok a semmirekellő rohadékok, szemetek, akik nem érdemlik meg a létet megakadályozzák, hogy közbelépjenek.

Zack az udvarra jut ki, amikor fura érzése támad. Fura bizsergés kezdődik a tarkóján, ami végigfut a gerincén és a fájdalom szinte kettétöri a testét. A bokája is újult erővel lángol fel, s az eddig bekapott ütések is mind újra támadnak. Ha nem elég erős, térdre zuhan a kín miatt, amivel valószínűleg csak kevesen foglalkoznak.

Az emeleten:

JJ kissé lejjebb engedi a fegyvert és a nő válla felett les hátra a folyosóra.

- Nem fogom, se lelőni, se mást tenni. Maga a szabadítókkal jött, szóval nekem nem ellenségem. Ha nem támad rám, nem fogom lelőni, de remélem nem kényszerít rá. Magán múlik. Nem fogom továbbengedni. FÖLDRE!!!

- Főnök! Adjon fegyvert! Ez a söpredék fellázadt! A kimaradás miatt leveszik a nyakörve...

A férfi nem tudja már befejezni a jelentését. Döbbent tekintettel nézi, ahogy az egyenruhájának elejét elönti a vére, vörös rózsákat nyitva a szürke smasszer egyenruhán. A szemében megjkelnik a kérdés, s megérti, hogy az egyik tégla pont a főnök volt. Ideje már nem volt felkeresni az ellenállást. Mosoly bujkál a szája szegletében és azzal a biztos tudással leheli ki a lelkét, hogy rászolgált. JJ Semyre néz, aki remélhetőleg nem kapott a sörétekből, mert volt annyi esze, hogy lebukjon.

- Bocs. Miről volt szó?

Valahol az égen:

Hatalmas motorok robaja hasít az éjszakába. Lassan közelednek. Még hamis biztonságérzetet adnak, hiszen nem jelennek meg egyik monitoron sem, vagy az éles fülek számára még hallhatatlan messzeségben vannak. Nincs bennük emberség, vagy emberi vezetés, így a telepata keresők sem érzékelik a jelenlétüket. Ők a Csendes Halál különítménye, a mindent, amit a mérnökök rájuk pakoltak, azt az áldást hozzák, cipelik a lázongó tűzben égő börtön felé. Még láthatatlanok, de megállíthatatlanul közelednek.