Dormammu

[Vizió]

Ez a sötétség birodalma. A félelmek megtestesülése, hatalmasok bukásának színtere. Lehetsz óriás, ha mégis van egy dolog, amitől félsz, a hely bekebelez. Megcsócsál és kiköp magából, hogy egy újabb rémálomba csöppenj. A kulcs Hood kezében van. Ő szorongatja, s nem tudja kiadni a kezéből. Veszélyes a hely, de ha megfelelően viselkedsz, nem lesz bajod. A tüzet, fényt energiát felejtsd el, hisz magadhoz vonzod a hely élőlényeit. A hangoskodás sem célravezető, hisz sose tudhatod mit vonzol magadhoz!



- A nevem Dormammu! betolakodók!

A hang mintha átjárná a csontjaitokat, a bordáitok között rezegne, megremegtetné a levegőt a tüdőtökben. Az orrotokba égett szag hatol, s a háttérben mormogós dübörgés hallatszik. Az összhatás félelmetes, hiszen semmit sem láttok, a testtelen hang pedig egyszerre szól a belsőtökben, s egyszerre vesz körbe titeket.

- Beléptetek a birodalmamba. Megöltétek a szolgáimat. A kiszabott büntetés rátok: HALÁL!

[Méreg]

José először a vaksötétben meg se mer moccanni, bár aztán mégis beljebb botorkál. Fogalma sincs, hogy működik itt a világ, egyáltalán mi ez a hely, vagy talán már át is ért a túloldalra? Nem akarja, hogy útban legyen, és átessenek rajta, ezért araszol beljebb lassan, óvatosan.
Már venné a levegőt, hogy információt kérjen, mikor felzendül a hang, amitől ereiben megfagy a vér. Moccanni, de levegőt venni sem mer. Aztán lassanként, ahogy a veríték gyöngyözni kezd homlokán, és a hideg fut végig a gerince mentén, gondolatai is felélednek.
~ Kellett nekem átjönni! Ott biztos hasznomat vették volna, vagy legalább látom, hogy mi öl meg! Miért nem maradtam kívül?! Éreztem, éreztem előre, hogy rossz vége lesz! Vagy talán már meghaltam, és az öreg patás ördög átkeresztelkedett Dormammunak? ~ Ó igen, vallásos énje is kezd visszaköszönni. Az ember az utolsó percben mindenképp hívővé válik. Nem feltétlen keresztény lesz, de hogy angyalhoz, istenhez, Földanyához, bármihez rimánkodik, mikor rájön, hogy hitvány élete a végéhez ér, az holt ziher.
José is valahonnan előkotor magában egy zsoltárt, amit gondolatban mormolni kezd. Egyszerű kis földi halandó mit kezdjen egy ekkora rémmel? Pláne, ha nem is látja.
~ Égett szag? Jó helyen járunk, ez tényleg a Pokol. Ennyire rossz ember lettem volna?
- Milyen szolgákat öltünk mi meg? - Fakad ki, de csak alig hallhatóan. A félelem összeszorítja a torkát. Valahol azért áldja, hogy sötét van, mert egy picit nevetségesnek hathat, ahogy egy ilyen colos ex-rendőr összetojja magát félelmében.

[Ramis]

Az átjutott rabok először fellélegeznek, hogy megmenekültek. Bár a sötétség nyugtalanítja őket, többen össze is koccannak, van olyan is, aki el is esik a másikban.
Amikor felzendül a hang, mindenkibe halálos félelem telepszik. Bár páran azért akadnak, akik azt hiszik, ez valami tréfa, és ennek hangot is adnak.
Neville óvatosan lépked előre, előre tartott kezekkel, hogy legalább azokkal "lásson" valamit környezetéből. A magát Dormammunak nevező valami a frászt hozza rá, és ekkor ijedtében neki is ütközik Josénak, akitől még inkább megijed. Hátrább ugrik.
- Ki vagy? - Kérdi reszkető hangon. Neville amúgy sem túl bátor jellem, kicsi és vézna... esélye se lenne megvédeni magát még egy embertől sem, nemhogy valami mástól!

Mindenki arra vár, hogy mit tesz az őket megszólító démon. Tovább prédikál, vagy halált oszt, ígérete szerint?

[Zack]

A köpenyes alak beránt a köpenye alá és szerencsémre ő nem egy szatír, mert akkor rosszul járna... de ne!
- Neee! Zyrát nem hagyjuk ott! Engedj...
Zuhanás... sötétség... puffanás.... fájdalom... ismét.
- El... - suttogom
Lássuk. Voltak egy sikátorban, a csatornában, vallatóban, börtönben és most hol vagyok? A pokolban! Naná! Egészen biztos, hogy ezalatt nem telt el két rohadt nap... nem tudom kit látok és ha meglátok valakit felismerem e. Démoni hang, de most azt nézem Zyra itt van e és hogy jól van e...
Démoni hang... duma és félelmetes. Hiába félek tőle a fájdalom és az iiiiiiigen alacsony ingerküszöböm messze lepipálja azt.
- B*sszodj meg a szolgáiddal együtt.
Nyögöm ki idegesen majd cigit keresek és rájövök, hogy a cellaruhán még zseb sincsen... gáz, hogy a határán vagyok annak, hogy egy szál cigiért és kis tűzért eladjam a lelkem?

[Zyra]

Zyra bezuhan a világba, majd alaposan megütve magát elsodor valakit, aki az útjába került, majd hasra esik és egy kicsit beleszédül a hirtelen megváltozott helyzetbe. Eddig nem ez volt számára a vízszintes. Az alatta fekvő Josénak lehet ez a legnagyobb álma, de az is lehet, hogy rémálommá válik, mert félénk és tart a nőktől.

- Bocs, nem akartam - szabadkozik Zyra, miközben feltápászkodik, hogy aztán térdre rogyjon a kimerültségtől és a sebeitől.

- Te José vagy igaz? - Ismeri fel a képről a férfit. - Remek, te is megvagy, mindenki megvan? Bruce? Lucien? Zack? Többiek?

Gyorsan körbenéz, leltároz, összeszámolja kik maradtak meg, kik azok, akik ottmaradtak és kikért kell majd egyszer bosszút állni. Az ő nevük fel fog kerülni a falra. Fel fogja vésni, ha visszaérnek New Yorkba. Lassan eljut a tudatáig, hogy Dormammn van, ahol nem szabadna látnia.

- Az nem jó, ha látlak...

- Beléptetek a birodalmamba. Megöltétek a szolgáimat. A kiszabott büntetés rátok: HALÁL!

- Oh, remek... Már megint kezdi.

Zyra beleborzong a hangba, de inkább a fejét fogja és nem fél annyira.

- Na, van úgy két percünk összeszedni magunkat! Gyógyítók, akit lehet, foltozzatok össze. Azért ne üssétek ki magatokat, ha lehet, mint az a srác ott - mutat a talán még mindig ájult Horace-ra, - akkor nem sok hasznotok lesz és a holtsúly nem poén egy csatában. Mindenki fegyverbe. A lényeg, fejet szívet, mint a vámpíroknál. Tüzet, ha megy, és fényt. A főfej az enyém. Egyébként, van valakinél pisztoly? Az is nagyon hatásos lehet.

(OFF: Vízió adminnéni engedélyezett pár szabad kört, gyógyulni, pihenni, ismerkedni, felfedezni, addig én írom le a világot, engedéllyel. és ígérem én nem fogok bántani senkit )

[Méreg]

Először neki ütközik valaki, s ekkor még sötét van. Bárki is az, jobban fél tőle, mint amennyire José megijed.
- Akárki is vagy, nyugi nem bántalak. - Feleli közömbösen, s közben igyekszik visszanyerni józan eszét. Ha nem lát a szemével, akkor a fülére bízza magát. Bár sokra nem megy vele, de azért rájön, hogy sokan vannak itt. Nyilvánvalóan a többi frissen szabadult társa. Már épp kezdene megnyugodni, mikor hirtelen elsodorják, s először arra számít, hogy ez valamiféle támadás. Ám nem keletkezik rajta vérző seb, nem szúrja keresztül semmi, nem harapják át a torkát... csak egy finom női test sziluettjét fedezi fel magán, ahogy lassanként derengeni kezd, s bizony más körülmények közt másképp reagálna... de jelenleg sz*rban vannak, és nem ér rá senki se azzal törődni, hogy a másikon van-e ruha, és egyáltalán, hogy néz ki. Barát, vagy ellenség? Ez a kulcskérdés.
Zyra az, ha minden igaz, s elnézést kér, hogy elsodorta. José megereszt egy kaján vigyort.
- Semmi gond, megtiszteltetés volt a párnádnak lenni!
~ Ha ez a pokol... lehet mégse olyan rossz, mint ahogy leírták... ~ Némileg aggódva követi a tekintetével a térdeire roskadó nőt. Már megkérdezné, hogy jól van-e, bár hülye kérdés, mert világos, hogy nem... de Zy megelőzi.
- Igen... én vagyok...
~ Tudja... tudja, ki vagyok? ~ Ez meglepi José-t. Beszélni fog ezzel a nővel, csak jussanak ki innen élve!
Zyra szavaiból rájön, hogy neki korántsem ismeretlen a hely, így kap az alkalmon és felvilágosítást kér.
- Mi ez a hely? Meg... mi lesz két perc múlva? - Kezdi magát összeszedni, s az első ijedtségén túllépni. Frászt a pokol! Csak valami másik... sík? Vagy akármi... ezeknél a mutánsoknál semmit nem lehet tudni biztosan. Viszont az az egy tuti, hogy innen van kiút, és ki is fognak jutni. Valahogy. A továbbiakban igyekszik a nő közelében maradni. A túlélés zálogának tekinti őt. Ő járt itt, ő tudja, ha mellette marad, baj nélkül kijut, míg ha elkóborolna messzire... nem éri meg a kockázatot. Lehet ugyanúgy kijutna, de Zyra jobban tudja mi, merre és hogyan. Egyszerűbb mellette maradni.
Az aidereknek tett megjegyzésére rápillant a fiúra.
~ Horace? Mit csináltál hülye gyerek? ~ Odalép hozzá, és felkarolja. Reméli, magához tér záros határidőn belül, hogy ne kelljen cipelnie, csak támogatnia. A fényben most már a másik vöröst is felismeri, és biccent felé.
~ Pisztoly? ~ Eltöpreng. Ó igen, a legelső őrtől, akire rávetette magát, elcsaklizta a fegyverét, de út közben elszórta valahol.
~ Idióta! ~ Lehet akkor, mikor a megvadult kölyök után rohant, vagy amikor a másik hisztérikát akarta lefogni. Már mindegy. Pedig szeretett volna valami hasznosat tenni...

[Fonál]

Zavartan tápászkodik fel, a haja és a szeme még mindig aranyszínben világít bár egyre halványodik. Felszisszen mikor a karjába nyilal a fájdalom, úgy tűnik kicsit megzúzta, de egyéb baja nincs, leszámítva hogy a felsőruházata cafatokban lóg rajta.

-Ki jutott mindenki?-

Kérdezi reménykedve a hozzá közelebb állókat. Közben meghallja a hátborzongató hangot. Nem akarja elképzelni a hang gazdáját inkább megpróbálja kizárni. De ez nem nagyon jön össze mikor Zyra megparancsolja hogy szedelődzködjenek és készüljenek harcra.

-Nálam van pisztoly és egy tartalék tár is ha kell valakinek.-

Szólal meg és előveszi majd át is nyújtja ha kéri valaki. Neki ott van az ereje talán még hatásosabb is mint a pisztoly.

-És mégis kiket kell megtámadni? Vagy jobb ha nem is tudjuk?-

Kérdezi gombóccal a torkában Zirát vagy bárkit aki ud válaszolni a kérdésre.

[Zack]

Az agyam... szétolvadt...
- Megvagyok... adrenalin túladagolás és verés. ja és szétszetted a kocsimat.
Morgom Zyrának.
- Elmondanád mi folyik itt?
Kérdezem zavartan és a felállva marék homok tetejére lángot teremtek fényforrásnak. Alatta a homok pedig megvéd engem, hogy ne égjen meg a kezem.
- Szóval mi történt és mit keresünk itt?
Kérdem miközben a halántékomat masszírozom a szabad kezem két ujjával körkörös mozdulatokkal. Mondtam már, hogy nagyon sok volt nekem ez a nap? Ebben a két napba beletömörítettem mindent.
- Kérlek mond szivi, hogy nem a pokolban vagyunk és ez nem valami főördög, aki itt lelkizik a fejemben.

[Vizió]

NJK: Bruce, Lucien, Janice

Bruce hunyorogva néz körül, Lucien pedig a térdeire támaszkodva liheg. Janice azonnal nekiáll, hogy keressen valamit, amit bunkóként használhat., A fiúk gyorsan összeszámolják a jelenlévőket.

- Otthagytunk tízet, vagy tizenötöt.

- Zy-nek ne szólj, bár rá fog jönni. Szerinted kit nyúz meg? - veti fel a kérdést Lucien.

- Szerintem maga kaparja fel a nevüket majd a falra és valami iszonyatosan nagy baromságot követ el a végén - közli a fiúkkal Janice.

- Remek. Ki beszéli le róla? - Lucien biztos benne, hogy Zyra nem lesz lebeszélhető hangulatban, ha megtudja, hogy hátrahagytak valakit.

Nem foglalkoznak többet a beszélgetéssel, a hangra szinte ügyet sem vetnek. Gyors és összeszokott mozdulatokkal nekiállnak felmérni az ittlévők állpotát, amikor Zyra gyakorlatilag bezuhan az egyre világosodó területre és sikeresen landol Josén. Bruce bólogat, és a kezébe veszi Teddy karját, s segít Kyrának valahogy összefoltozni azt. Lucien a messzeségbe bámul és Janice is keres egy őrhelyet magának a társaság közelében. Talán észrevétlenül, de a táj megváltozik, átformálódik, míg ők pihennek és fokozatosan és lassan egyre világosabb lesz, nemsokára a normál látással rendelkezők is észre fogják venni.

[Zyra]

Zyra-nak csapódik a hátizsák, amit még Firebird dobott át Dormammura az utolsó pillanatban.

- Remek. Van még... - kinyitja a hátizsákot és beletúr. - Van itt öt energiaszelet, gyógyítók, szerintem nektek kell a legjobban. Két kés, tessék - valakinek a kezébe nyomja, aki a legközelebb van hozzá, ez lehet épp José, Bruce, Lucien, vagy Zack is. - És még négy tár. Nem sok, de jobb, mint a semmi.

Kicsit hátradől és körbe néz.

- Nos, Dormammu nem a pokol, csak egy túlzottan hataloméhez fazon, akit ide száműztek, mert veszélyeztette a hatalmat. Itt kiépített egy valamennyire erős sereget, szolgákat és minden úri egyéb fellengzősséget. Hood utána kapta meg az átjáró őrzésének tisztjét. De nem csak a köpeny az egyetlen portál ide. Dormammu egyszer megpróbált kitörni, amikor megtalált egy ilyen kijáratot. A veresége nem volt akkora, mint, amekkorának hitték a kintiek. Richards belehalt az átjáró lezárásába a családja meg a továbbiakban messze kerüli ezt a helyet. Szóval ezt is mi, az ellenálló söpredék oldotta meg a világnak. Dormi seregét megöltük, felperzseltük a birodalmát és ép bőrrel hazamentünk. A terv megint ez. Mármint az ép bőrrel hazamenni.

Egy kicsit kifelé figyel és csak aztán foglalkozik Zackkel.

- Nem, nem vagyunk a pokolban. Az egy fokkal rosszabb. De ha nem hagyod abba a szivizést, megtudhatod milyen az.

Zyra hangja egyre mélyül a fenyegetés alatt, felemelkedik ültéből és éles karmait Zack alkarjába mélyeszti, de igyekszik csak a felső hámréteget megsérteni, érzi, hogy szüksége lesz még erre a beképzelt idiótára.

- Az, hogy a fejedben mi van, azt nem tudom, de nem rakhattak bele sok észt... Jan, tényleg változik a környezet, vagy rosszul látom?

- Tényleg. Haladunk a hegyek felé. Őszintén szólva, nem akarok odaérni.

- Oké emberek! Szedelőzködjünk! Ha találtok valamit, amivel lehet harcolni, ne hagyjátok ott! A hely fénye nekünk nem jelent jót, szóval előre a sötétségbe!

Zyra feldobja a hátára a hátizsákot és elgondolkodva végignéz Zacken, aztán elfordul és a többieken siklik végig a pillantása.

- Van, akit hátrahagytunk... - suttogja keserűen maga elé és elindul az egyre sűrűsödő sötétség felé.

[Zack]

Említettem már, hogy szét megy a fejem? Zyrácskám milyen kis komor lett. A karmai miatt rámosolygok.
- Tudtam én, hogy csak a húsomra és véremre vágysz.
Mondom gonoszan kacagva.
- De ne mások előtt kedves.
Mondom a megszokott hangon és elrakok valami kavicsot a zse... börtön ruha... nincs zseb. Éljen. Akkor a kezemben marad. Elindulok Zyra után.
- Hé... nincs valakinek egy szál cigije tök véletlenül?
Kérdem reménykedve miközben beérem Zyrát, dea lépéseim kezdenek egyre ügyetlenebbek lenni. A börtönőrök megvertek és a mozgás nehéz. nem beszélve róla, hogy verekedtem egy óriás pók-robot-izével is.

[Ramis]

Neville számára ismerősen cseng a hang, ezért meg is nyugszik valamelyest, és a világért se tántorogna odébb tőle.
A többi szabad menekült is egyelőre várakozóan tipródik egy helyben, félelemmel telve.
Újabb csapat érkezik, az utolsó. Zyra is megjött, s a lassanként szétterülő fénysugaraknak köszönhetően páran már látják is egymást. Ez egy picit lenyugtatja a menekültek zömét.
Neville felismeri a testvérét, és odamegy hozzá, José-val együtt. Ő felnyalábolja, s tesz vele pár lépést. Horace pedig kezd éledezni. Le is teteti magát, bár a támogatást továbbra is igényli, de már megelégszik a testvérével is. Ő már úgysem tud gyógyítani, energia szelet ide, vagy oda. Ellenben a Fonál által felkínált fegyvert elkéri, ha más nem teszi.
- Biztos vagy benne, Hor?
- Nyugi Nev... ha vigyázol az egyensúlyomra, akkor királyul fogok célozni.
- Te tudod... - Ők ketten már nem tudnak segíteni senkin.
Viszont egy eddig a háttérben segédkező aider még készenlétben van, s most végigtekintve a többieken úgy találja, hogy a Zyra környékén botorkáló alak segítségre szorul.
Úgy egy Zack-kel egyidős nő válik ki a tömegből, és indul el felé. Egyszerű kinézete és meggyötört arca mutatja - régi rab már.
- Hadd segítsek! - Mosolyog rá biztatóan a férfira, s felé nyújtja karjait. Amennyiben Zack hagyja a nőnek, az szabadjára engedi gyógyító energiáit, és első sorban igyekszik elmulasztani a fájdalmat, majd a megkergült mellékveséket veszi rá a normális működésre. Amint ezzel is megvan, akkor az esetleges töréseket foltozza össze, s egy picit enyhít a zúzódásokon is. Ezek meg nem gyógyulnak, de a fájdalom egy időre alább hagy. Erre szükség is van, hiszen az adrenalinszint közelít a normálhoz. Ha végez, még küld egy kedves mosolyt a férfi felé, és visszatér az előbbi társaságához.
Horace eközben észrevett egy apróságot. A tömeg mozdulatlan, s feszengve vár. Hol Zyra felé néznek, hol José felé. Picit félrebiccenti a fejét, majd oldalba löki José-t.
- Te nem valami zsaru voltál, vagy mi? Amúgy téged figyelnek. Szerintem ideje lenne hallgatni a főnökasszonyra, de ez így elég rendetlen. Tereld egy kicsit a népet. Tudod, a szokásos szöveg... stratégiai szempontból elég sz*r, ha a védtelenek vannak kívül. Érted, mire gondolok, nem? - Néz megerősítést várva José-ra, illetve elvárja azt is, hogy intézkedjen. Valószínűleg ők a végéig José mellett fognak maradni, illetve valamelyest Zy közelében. Végtére is, nála lőfegyver van, a parancsokat meg nem árt, ha hallja ő is. Ő se járt még itt, s lemaradt az elejéről. Nem tudja, hogy be kellene tojnia.
Ha José a tömeghez szól, ők követni fogják az utasításait, miközben Zyra-ra hallgatva elindulnak a vezetőjük mögött. Előre a sötétségbe...

[Méreg]

A gyógyító kölyök magához tér, és José annak kérése szerint le is teszi. A támogató szerepet pedig átveszi a testvére. Remek, akkor szabad minden keze. Ekkor Zyra felajánlja a késeit osztogatásra. Ha nincs más, akkor ő lecsap az egyik fegyverre, és azt szakszerűen fogja a kezébe. Tanították vele bánni... neki amúgy sincs szuper ereje, hogy megvédje magát, vagy akár mást.
Horace szavaira a többiek felé pillant, és észre is veszi, amit a fiú mond. Kicsit kényelmetlenül érzi magát miatta, de tény... egyszer már az élükre állt, bár abszolút nem gondolta, hogy annak volt bármi jelentősége is. Jobb szeretne a háttérben maradni, de most már mindegy.
Zyra válasza nem nyugtatja meg túlzottan. Az pont hiányozna még nekik! Egy sereg. Bár nem túlzottan értette a történetet... az is lehet, már nincs is sereg? Nem töpreng rajta, nincs idő rá.
~ Szóval a fény kerülendő. Remek. ~ Nincs meg az az előnye, hogy látna a sötétségben, de most mégis mit tehet? Igyekszik nem orra bukni. A tömeg rendezetlenségét látva végül mégis elszánja magát, hangosan felszólítja őket:
- Oké, akkor a gyengéket, sebezhetőeket, betegeket satöbbi belülre, kívül meg haladjon a harcképesebbje! De ne minden ütőképes menjen előre, fedezni is kéne... - És a mutánsok és emberek összenéznek, és értenek a szóból. Az elesetteket körbeveszik az erősebbek, aki talál valamit a földön, az fel is veszi azt, és gyűrűben védik a csoport épségét. Helyes.
A továbbiakban José nem nagyon akarja hallatni a hangját. Felzárkózik Zyra-hoz, és ezek szerint Neville és Horace is. Mögöttük pedig jönnek a többiek is.
A fickó, akit az előbb egy aider próbált kezelni, úgy tűnik Zy számára ismerős lehet. Félig meddig elcsípi a beszélgetésüket. Zyra szavait megmosolyogja, de csak kulturáltan, és halványan. Nem akar kötekedni, de a beszólás akkor is szép volt... Bár a férfi visszavágása is. Legalább egy picit elterelődik a figyelme arról, hogy sz*rban vannak.

[Fonál]

Valaki elveszi a felajánlott fegyvert, s a tartalék tárat.

-Azért csak óvatosan, lehetőleg ne közülünk találj el valakit...-

Fűzi hozzá mikor meghallja a a testvér pár mondatait. Elvesz egy energia szeletet és elkezdi elfogyasztani. Az az érzése hogy szüksége lesz az energiára. Zyra és Zack mellé küzdi magát, valahogy kicsit nagyobb a biztonság érzete a nő mellett. Lehet hogy felnőttnek nézz ki, de legtöbbször nem viselkedik úgy.Megszólítja az előbbi kettőst maga mellett.

-Nem tudnánk lelépni valahogy? Mielőtt ez a Dorma akárki megtámadna minket. Azt mondtad hogy van több bejárat is, talán leléphetnénk az egyiken.-

Kérdezi Zyrát reménykedve. Mióta megtalálta az ellenállókat, mozgalmasabb lett az élete. Pedig még csak rövid ideje van mellettük. És most itt van egy feltehetőleg másik dimenzióban elveszve....
Mozgás közben feszülten figyeli a környezetet, de egyenlőre semmit sem lát a sötétségen kívül.

[Zyra]

NJK: Lucien

- Csinálj a kőből bagót, ahhoz értesz, nem?

Morogja oda Zyra a férfinak, aki szemmel láthatóan jelenleg idegesíti. Fonál megjegyzése is cak egy újabb csepp olaj a tűzre. Idegesen fordul hátra és közvetlen közelről néz a fiú arcába.

- Szerinted mi lesz az első, amit megcsinálok? Hmm? Semmi kedvem itt piknikezni. De egyenlőre megkeresem azt a helyet, ahol nem fog valami vacak a nyakunkba ugrani. Szóval, ha lehet, ne szekírozz! Te meg oltsd azt el! Csak a figyelmet hívod fel ránk vele!

Az utolsó mondat már Zacknek szólt, s nem Fonálnak. A lány ideges és gyors mozdulattal fordult el és indult tovább az előző irányban, megszaporázva a lépteit.

Lucien is felzárkózott az élen haladó csapathoz és tanúja volt Fonál legorombításának. Két gyors lépéssel beérte a fiút és barátilag átkarolta, csak úgy franciásan.

- Figyelj, ne törődj vele, mert most jön meg neki...

Lucien itt kénytelen elhajolni egy méretes kő elől, amit Zyra küld felé a beszólásért cserébe.

- Szóval csak kicsit ideges és még hibáztatja is magát a börtönnél történtek miatt. Talán még Dormi miatt is. Szóval, inkább kerüld el. Jobban jársz!

Lucien elengedi a fiút és megint megszaporázza a lépteit, hogy Zyra mellé érjen.

- Tudod, ha valaki ennyire ki van éhezve, jobb lenne, ha nem tartaná vissza magát...

Arrébb táncol, így Zyra könyöke nem éri el.


Zyra a megtorló mozdulatok kudarca után nem néz többet Lucienre, inkább az utat jkezdi figyelni, s igyekszik megállapítani, hogy elég sötét van-e már, hogy megállhassanak. Ahogy haladtak, egyre kevesebb fény érkezett a környezetből, s annál fényesebb, s élesebb lett az, amit a csapat esetleg gyújtott magának. Végül Zy úgy határoz, hogy még mennek egy kicsit, csupán a biztonság kedvéért. Úgy húsz méter megtétele után visszanéz a társaságra és odaszól Zacknek.

- Meggyújthatod megint, csak kisebb fénnyel. Felltűnő lesz, de leaglább tudják, hogy hova jönnek...